A nyolcvan éve véget ért II. világháború alapvetően átalakította a Kárpát-medencei magyarság és németség életét. A térségbe érkező Vörös Hadsereg, valamint a vele szövetségben harcoló román, csehszlovák és jugoszláv csapatok nyomában gyökeres politikai és társadalmi átrendeződés vette kezdetét, amelynek legnagyobb kárvallottja az itt élő magyarság és németség volt.

Mindkét nemzetet a kollektív bűnösség jegyében jogi és önkényes eszközökkel sújtották nemcsak a szovjetek, hanem a győztes és átállt szomszédos országok fegyveres erői, politikai vezetői és különféle szervezetei is.

E tragikus, sokáig elhallgatott és még ma is csak kevéssé ismert eseményeket, folyamatokat, következményeket nemzetközi tudományos konferencia keretében vizsgáljuk a történettudomány mellett a jogtudomány, a politikatudomány, a pszichológia és a vallástudomány szemszögéből is, hogy minél sokrétűbb képet nyerhessünk e nehéz időszakról.

A háború utáni megtorlások a magyar és a német civil lakosság tömeges, ítélet nélküli fogságba vetésével és az NKVD GUPVI kényszermunkatáboraiba való elhurcolásával kezdődtek. Ezzel párhuzamosan zajlott a Tito partizánjai által végrehajtott délvidéki vérengzés – a hungarocídium és germanocídium –, valamint a Maniu-gárdisták kegyetlenkedése Erdélyben. A terror a magyarok és németek – a korszakban joggal haláltáboroknak nevezett – koncentrációs, illetve internálótáborokba hurcolásával folytatódott: legnagyobb mértékben a Délvidéken valamint Romániában (a Kárpátokon innen és túlra), de Csehszlovákiában is, például a hírhedt pozsonyligetfalui és patronkai lágerbe.

A magyarok és németek kitoloncolása hazájukból folyamatos volt. Az 1945. augusztus 2-i potsdami határozat már nagyhatalmi döntéssel mondta ki a németek kitelepítésének szükségességét, ezáltal kelet- Közép-Európából mintegy 12 millió németet üldöztek el. A kényszermigrációban elől járt Csehszlovákia, ahol a magyarokat nagy számban deportálták cseh területekre. A Magyarországra kényszerített csehszlovák-magyar lakosságcserével további, közel 90 ezer magyart kényszerítettek szülőföldje elhagyására, míg a magyarországi szlovákok önként dönthettek szülőföldjük elhagyásáról. A jogfosztások közül elég, ha megemlítjük a mai napig hatályos Beneš-dekrétumokat vagy a romániai CASBI törvényt, de a sort még hosszan folytathatnánk.

 

A konferencia helyszíne és időpontja:

Károlyi-Csekonics Palota Bálterem, Szivarszoba

1088 Budapest, Múzeum u. 17.

2025. október 28., 9:00

A regisztrációs űrlap a következő linkre kattintva elérhető:

https://btk.kre.hu/hatalomvaltas-1944-1956-konferencia/