Hetven éve, 1953. november 25-én érkezhettek vissza hazájukba az első politikai, vagyis Gulág-rabok. Erre emlékezve és emlékeztetve a Magyar Országgyűlés a 41/2012. (V. 25.) OGY határozatában november 25-ét a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjává nyilvánította. Ugyancsak erre a történelmi eseményre  emlékezve rendezte meg a Gulág- és Gupvikutató Intézet – együttműködve a Gulág-és Gupvikutatók Nemzetközi Társaságával, az Alapjogokért Központtal, a Kárpátaljai Szövetséggel, a Budavári Német Nemzetiségi Önkormányzattal és a Magyar Nemzeti Levéltárral – 2023. november 24-én a Hazatérés a szovjet fogságból 70 éve, előtte és utána – 1945-1953-2000 címen nemzetközi, tudományos konferenciáját, amelynek fővédnöke Balog Zoltán, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, a Gulág-Gupvi Emlékbizottság elnöke. A rendezvénynek a Kárpátaljai Szövetség budapesti székháza adott otthont.

A budapesti konferencián a korszak legismertebb kutatói tartottak előadást az anyaországból, Erdélyből és Kárpátaljáról.

Az előadók újabb kutatásaik tükrében arról tanácskoztak, miként zajlott le a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások több hullámban történő hazatérése, milyen volt a szovjet fogság a nemzetközi normák relációjában, hol tart a kegyeletápolás és emlékezetpolitika, hogyan lehet összehangolni a kárpát-medencei kutatásokat, s optimálisan hasznosítani ezek tapasztalatait.

Összegzés, javaslatok:

  1. A konferencián egybehangzóan megállapították, hogy a „málenkíj robotra”, a GULÁG-GUPVI-táborok áldozataira való emlékezés erkölcsi kötelességünk, hogy a magyar nemzettel szemben is elkövetett szörnyű gaztettekről el ne feledkezzünk, és azokat az igazság fényében másokkal is megismertessük.
  2. A konferencia résztvevői kiemelten fontosnak tartják a témával kapcsolatos anyaországi, erdélyi, délvidéki, felvidéki és kárpátaljai helytörténeti kutatások, feltárások és összegzések folytatását, valamint fiatal történészek bevonását a munkába.
  3. A konferencia kéréssel fordul a Magyar Kormányhoz, hogy a teljes 2025-ös évet a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszemunkások emlékévévé nyilvánítsa. Ezáltal a 2015. emlékévhez hasonlóan, pályázatok meghirdetésével számos értékes program, a témát tárgyaló kiadvány valósulhatna meg.
  4. A konferencia résztvevői a Magyar Kormányt továbbá arra kérik, hogy fontolja meg a magyar emberek szovjet táborokba hurcolásának 80. évfordulójára készülve egy önálló GULÁG-GUPVI Dokumentációs, Kutatóközpont (GGDK) felállítását Budapesten, mely nemzeti emlékkultúránk fontos műhelye lenne. Az intézet kapjon olyan nemzeti intézmény-státuszt, valamint a működéséhez szükséges évi költségvetési besorolást, mint a hasonló feladatokat ellátó Holokauszt Emlékközpont.

Az önálló GULÁG-GUPVI Dokumentációs, Kutató- és Emlékközpont (GGDKE) szükségességét indokolja, hogy a második világháború alatt és után a történelmi Magyarország területéről több mint egymillió embert hurcoltak el kényszermunkára. A szovjet fogságba vetettek több mint egyharmada meghalt az embertelen körülmények következtében. A kommunista érában beszélni sem volt szabad ezekről az áldozatokról.

Sajnos, a téma kiemelt jelentőségéhez képest jelenleg sincs olyan kutatóintézet, amely a „malenkij robotnak” nevezett kényszermunkaprogram történetét átfogóan, időbeli és földrajzi komplexitással vizsgálná. Nemzeti ügynek tekintjük a közös tragédia feldolgozását. Meggyőződésünk, hogy az önálló GULÁG-GUPVI Dokumentációs, Kutató- és Emlékközpont (GGDKE egyesíteni tudná a Kárpát-medencei, ezen belül a határon túli magyar kutatókat is.

A fórum résztvevői felkérik a konferencia Szervező Bizottságát, hogy a fentebb megfogalmazott javaslatokat tartalmazó Előterjesztést a Magyar Kormányhoz még november folyamán juttassa el.

Budapest, 2023. november 24.