A Magyarországi Németek Pécs-Baranyai Nemzetiségi Köre – Német Kör 2025. október 3-4 között megemlékezésekkel egybekötött zarándok-programot szervezett az Apatin-Zombor-Szabadka útvonalon. A régiók közti találkozóra a „80 éve történt: 1944-2025” megemlékezés-sorozat keretén belül került sor.
Bajmokon a megemlékezők 17 fős csoportja – köztük a GKNT tagjaival – Czindel Attila helytörténész közreműködésével látogatták meg az Akácfa Emléktemetőt. A helytörténész elmondása szerint 81 évvel ezelőtt, 1944. november 2-án a szerb partizánok mintegy kétszáz ártatlan környékbeli magyar és német polgárt végeztek ki azon a helyszínen, ahol ma az emlékmű áll: a 2004. november 2-án felállított emléktáblákra 198 áldozat nevét vésték fel.
A 90-es évek dereka óta a Bajmoki Dózsa György Magyar Művelődési Központ és annak Hagyományápoló és Kegyeleti Bizottsága szervezi a megemlékezéseket az Akácfa Emléktemetőben.
Csoportunk Szabadkán a Német Népi Szövetség (Deutscher Volksverband) székházában a „Magyarok és németek szovjet fogságba hurcolása a Kárpát-medence régióiból” elnevezésű nemzetközi konferencián vett részt.
Az eseményt Weiss Rudolf, a Német Népi Szövetség elnöke és Matkovits-Kretz Eleonóra, a pécsi Német Kör elnöke nyitotta meg. Weiss Rudolf történész és tanár vitaindítója után dr. Bognár Zalán történész, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója „A magyar és német lakosság tömeges deportálása a Kárpát-medencéből a GUPVI lágereibe”, dr. Dupka György történész a „Kárpát-medencei magyar és német polgárok internálása a Szovjetunióba a kollektív bűnösség elve alapján 1944-1946 között”, W. Müller Judit történész, a Pécsi Janus Pannonius Múzeum főmuzeológusa „A malenkij robot emlékezetének személyes aspektusai” címmel tartotta meg előadását.
Az eddigi kutatások szerint a még időben elmenekültek, a kitelepítettek és internálták száma mintegy 400 000 főre tehető, helyettük szerb telepesek érkeztek. Ezzel a Tito nevével fémjelzett jugoszláviai kommunista, illetve partizán vezetők Délvidék etnikai arányait teljesen megváltoztatták.
1944. október és 1948. március között a Délvidéken létesített 113 koncentrációs-, halál-, és munkatábor (Gádor/Gakovo, Tiszaistvánfalva/Bački Jarak, Körtés/Kruševlje, Mollyyfalva/Molindorf-Molin, Rezsőháza/Knićanin, Szávaszentdemeter/Sremska Mitrovica, Szeghegy/Szikics/Lovćenac, stb.) nevesített és különböző adatok alapján becsült vértanúinak száma 35 963 fő, akiknek többsége német, kisebb része magyar volt. A táborokban 5869 gyermek halt meg. A legidősebb áldozat 81 év körüli volt. Más források szerint a meggyilkolt és a haláltáborokban elpusztult magyarok és németek száma az ötven-, sőt a hetvenezer főt is elérheti.
Az adatok tisztázásra várnak, amíg a szerb levéltárak zárolt anyagai kutathatóvá válnak. A kivégzettek nevét és a helyszíneket eddig nem hozták hivatalosan nyilvánosságra.
A szóban forgó területről a Szovjetunióba „malenkij robotra” közel 15 ezer német nőt és férfit hurcoltak el. Megállapítást nyert, hogy hozzájuk képest a szerb haláltáborokba kerültek háromszor többen pusztultak el. Ilyen elhalálozási arány nem mutatható ki az ennél „jobb” helyzetbe került „malenkij robotosok” körében.
Az 1944-45-ös délvidéki népirtással kapcsolatos kutatások, valamint a tanulmányok publikálása az 1990-es évektől máig tart. Eddig a legalaposabb, forrásértékű monográfia megírása Botlik József történész nevéhez fűződik (Botlik József: Eltitkolt népirtás a Délvidéken, 1944.október-1948. március. Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944-45 Alapítvány, Budapest, 2023.)
A szerb hivatalos beismerés 2013-ig váratott magára. Hét évtizedet kellett arra várni, hogy hivatalosan is eltöröljék a délvidéki települések magyarjainak és németjeinek kollektív bűnösségéről szóló törvényt.
A magyar- és németellenes atrocitásokkal történő szembenézés, illetve az áldozatok politikai rehabilitálása ügyében a teljes áttörés 2014. november 2-án történt meg, amikor Aleksandar Vučić szerb miniszterelnök Szabadkán, a Zentai úti temetőben részt vett az 1944-45-ben kivégzett ártatlan áldozatok tiszteletére rendezett megemlékezésen. Ez volt az első alkalom, amikor a szerbiai vezetés a szabadkai emlékműnél lerótta kegyeletét.
Programunk további pontjaként szerepelt a Szabadkán 1944-1945-ben kivégzett magyarok emlékparkjának felkeresése. A Német Népi Szövetség székházából kiindulva, a konferencia résztvevői megkoszorúzták a Zentai úti temető mögött, elkerített területen lévő magyar és német tömegsíroknál felállított Vergődő madár emlékművet (Kalmár Ferenc szabadkai szobrász alkotása, 1994-95.)
Weiss Rudolf, a Német Népi Szövetség elnöke elmondta, 1990-től tartanak itt megemlékezéseket. A 2001-ben kialakított Emlékfal 27 márványtáblájára ezernél is több, 1944. november 2-án brutálisan kivégzett ártatlan magyar és német áldozat nevét vésték fel. Az eddig még ismeretlen áldozatok neveinek felkutatását továbbra is folytatják. Az adatok szerint 1944 végén a partizán különítmények csak Szabadkán mintegy 7000 magyar és német lakost gyilkoltak meg bestiális kegyetlenséggel. Egyes szélsőséges szerb elemek ezeket a kutatásokat azóta is akadályozni próbálják, máig ismeretlen tettesek a Vergődő madár emlékművet 2013-ban ellopták. A város vezetésének köszönhetően a szobrot újraöntötték, és 2014. november 2-án Aleksandar Vučić szerb miniszterelnök jelenlétében felavatták a szerb–magyar megbékélés jegyében.
A kétnapos program zárásaként a csoport látogatást tett a Szegedi Nemzetiségek Házában, majd az eszmecserét követően Korom Alexandra, a Szegedi Német Önkormányzat elnöke és Takács Gergely képviselő társaságában a szegedi Fogadalmi templom Emlékkertjében rótta le kegyeletét a málenkij robotra hurcoltak tiszteletére emelt emlékműnél.
