A Marxista diktatúrák terrorjának jellemző helyszíne: börtönök, lágerek, rabtelepek címmel szervezett kerekasztal-beszélgetést a Gulág- és Gupvikutató Intézet, a Gulág és Gupvikutatók Nemzetközi Társasága és az Alapjogokért Központ 2024. június 6-án a Kárpátaljai Szövetség székháza dísztermében.

A jelenlévőket Körösi Mihály, a Gulág és Gupvikutatók Nemzetközi Társasága alelnöke, Mezőberény alpolgármestere üdvözölte. Köszöntő beszédet mondott Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ főigazgatója. A beszélgetést Pogrányi Lovas Miklós, az Alapjogokért Központ vezető kutatója moderálta.

Hozzászólásában Bognár Zalán, a Károli Gáspár református Egyetem docense, a GGKI igazgatója a Lenin nevével fémjelezett szovjet Gulág kialakulásának körülményeit, a szovjet típusú szocialista táborokban is bevezetett haláltáborok működtetését ismertette. Tudvalevő, hogy a kommunista diktatúra Gulág táboraiban több mint százmillió ember halt meg.

Botlik József, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem nyugalmazott egyetemi docense a Tito-rendszer által végrehajtott etnikai tisztogatásokról és a jugoszláv hatóságok által működtetett internálótáborok emberpusztító gyakorlatáról, a halálszigetként ismert Goli Otok (Kopár Sziget) börtönszigetről szólt.

Dupka György, a Szolyvai Emlékpark Bizottság titkára, a GGKI tudományos főmunkatársa a Szovjetunióban működő Gulág-táborokról, a volgai és észtországi etnikai németek százezreinek Szibériába, Kazahsztánba és Baskírföldre történő kitelepítéséről, éh- és fagyhalál általi megtizedelésükről fejtette ki gondolatait. Minderről a 2009-2022 között a volt Szovjetunió területén a pécsi Német Kör szervezésében általa megtett, összesen több mint 50 ezer kilométernyi kutatóút tapasztalatai kapcsán beszélt.

Cservenka Ferdinánd, a GGKI tudományos munkatársa, a Magyar Nemzeti Levéltár levéltárosa Esterházy János magyar mártír politikus meghurcoltatásáról, a morvaországi Mirov börtönben bekövetkezett haláláról közölt érdekfeszítő információkat.

A Magyar Nemzeti Múzeum szakmuzeológusa, Dragan Traian történész a román kommunista rezsim szovjet típusú Gulág-lágereiről adott vázlatos képet. A megsemmisítő-koncentrációs rendszerhez 44 börtön és 72 kényszermunkatábor tartozott. Utóbbiakból a leghírhedtebbeket a Duna-Fekete-tenger-csatorna (Duna-delta) térségében működtette a Securitate. A Romániai Kommunista Diktatúrát Elemző Elnöki Bizottság vizsgálódásai nyomán megállapítást nyert, hogy hozzávetőleg 2 millió embert hurcolt meg a román kommunista diktatúra 1945 és 1989 között.

Bank Barbara, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága tagja, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense az 1957-es évtől a rendszerváltozásig tartó Kádár-korszak bársonyos diktatúráját, a „legvidámabb barakk” TTT-ideológiáját, a propaganda által kreált „gulyás-kommunizmust” és a másként gondolkodók lehallgatásra épülő megfigyelő- és büntetőrendszert mutatta be.

A kerekasztal-beszélgetést követő vitában többek között Benza György, a Kárpátaljai Szövetség elnökségi tagja fejtette ki gondolatait a háborús helyzetben élő honfitársak túlélésért való küzdelméről a múlt és jelen viszonylatában.